Az utóbbi hetekben, hónapokban rendesen borzolja a kedélyeket a legújabb adónemünk, a reklámadó. Sokat lehetett hallani a médiában arról, hogy a reklámtevékenységet végzők vagy saját magukat reklámozók mennyi adót kell hogy fizessenek, sokszor elhangzott a bűvös 500 millió Ft-os összeg mint értékhatár. Jelen írásomban én most nem is a nagy reklámcégeket, televíziótársaságokat érintő szabályokról szólnék, hanem egy másik szegmensről, a kisvállalkozásokról, akik közül szinte mindenkit érint az új adónem bevezetése. Elsőre én is azt gondoltam, hogy jajj hát, végre egy téma, amivel nekem nem kell foglalkoznom, hiszen az ügyfeleim között nincsenek ilyen nagy bevétellel reklámtevékenységet végző vállalkozások. De aztán jött a hidegzuhany…
A reklámadó alanyai azok is, akik reklámot rendelnek meg, ezt hívjuk ún. megrendelői adóalanyiságnak. (Azt most nem részletezném, hogy mit is tekintünk pontosan reklámnak, annál is inkább, mert eléggé felhördültünk a múlt heti oktatáson könyvelőtársaimmal, amikor a NAV kollegája megpróbálta példákkal szemléltetni, és azt mondta, hogy nem minősül reklámnak egy autóponyva, toll, céges levélpapír vagy bögre, amin csupán egy cég neve és elérhetősége van feltüntetve, de reklámnak minősül az, amelyen már a cég tevékenysége is meg van jelölve. Továbbá az sem mindegy, hogy milyen típusú reklám, milyen nyelvű, stb.)
Tehát, a legfontosabb szabály: aki reklámot rendel meg, annak 20% adót kell fizetnie a havi összesített ellenértéknek (tehát áfát is tartalmazó összegnek) a 2,5 millió Ft-ot meghaladó része után, ha a megrendelő nem rendelkezik számlazáradékkal vagy nyilatkozattal. A számlazáradékon vagy nyilatkozaton annak kell szerepelni, hogy a közzétevő nyilatkozik arról, hogy reklámadó-kötelezettségének eleget tesz, vagy mentes a reklámadó alól.
Ekkor még mindig sokan gondolnák, hogy ugyan már, nem költ ő havi 2,5 millió Ft-ot hirdetésre, szórólapra, céges tollra, webfejlesztésre, DE… módosult a társasági adótörvény, mely azt mondja ki 2014.08.15-től, hogy a reklám megrendelőjének minden olyan számlát adóalapnövelőként kell figyelembe venni, értékhatár nélkül, amihez nem rendelkezünk záradékkal vagy nyilatkozattal. Vagyis kvázi nem számolhatjuk el költségként.
Vajon mely számlák azok, amik mögé egészen biztosan semmilyen nyilatkozatot nem fogunk kapni, de internetes reklámként egyre többen használják a szolgáltatásukat? Például a Google és a Facebook. Ezen számlák esetében szinte biztos, hogy adóalapot kell növelni.
Tehát hajrá-hajrá, tessék gyűjtögetni!
Melyik szállóige (kifejezés) visszhangzik a fejemben? “…az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében”. 
Vajon a cégek mennek előbb falnak, amikor megpróbálják beszerezni a nyilatkozatokat, vagy a könyvelők, amikor bogarásszák, hogy mi mögé van papír, mi mögé nincs, mivel kell adóalapot emelni és mivel nem? 
2014.10.01